Életek Park Geun-hye

Published on október 20th, 2015 | by noiuzletihalo

0

Park Geun-hye

Nem kis feladatra vállalkozott 1997-ben az akkor 45 éves Pak Kun Hje (angol átírásban: Park Geun-hye), amikor eldöntötte, hogy (mégis) politikai pályára lép. Először is, ez egy nő számára Kelet-Ázsiában önmagában sem szokványos, még kevésbé könnyű feladat. Különösen úgy nem, ha egy korábbi diktátor lányaként a demokrácia szószólója kíván lenni. Pak Kun Hje apja ugyanis nem más, mint az 1961-ben katonai államcsínnyel hatalomra került, majd egészen 1979-ig uralkodott Pak Csung Hi, aki majd’ két évtizeden át vaskézzel irányította Dél-Koreát, semmibe véve a legalapvetőbb emberi jogokat is. 

Park Geun-hyeMUNKATÁRSUNKTÓL

Arról nem is beszélve, hogy éppen csak felcseperedve már kapott ízelítőt a politika korántsem mindig tisztességes, sőt, olykor életveszélyes világából. A szöuli Sogang Egyetemen villamosmérnöki (!) diplomát szerzett elnöki csemete ugyanis franciaországi továbbtanulását volt kénytelen félbehagyni, amikor 1974. augusztus 15-én egy az észak-koreai kommunista rezsimmel rokonszenvező merénylő a szöuli Nemzeti Színházban agyonlőtte édesanyját. A golyót a diktátornak szánták, ám célt tévesztett. Ettől a naptól kezdve Pak Kun Hje töltötte be a “first lady” szerepkörét, beletanulva a politikába és a diplomáciába. Öt éven át volt közeli tanúja és akarva-akaratlanul közvetlen résztvevője egy diktatórikus kormányzatnak anélkül, hogy bármi beleszólása lehetett volna apja döntéseibe, akár helyeselte azokat, akár nem. Önéletrajzában Pak Kun Hje azzal mentegette a diktátort, hogy az ő uralkodása idején vált Dél-Korea elmaradott, szegény országból dinamikusan növekvő, a legfejlettebb ipari országokhoz felzárkózó regionális hatalommá. És ez még igaz is. 1979-ben azonban újabb fordulat állt be az ország, s ezzel Pak Kun Hje életében is. Egy hivatalos vacsora közben a titkosszolgálat vezetője, Kim Dzse Kju – aki állítólag egy ideje már az ellenzékkel tartott – fejbe lőtte a diktátort és a rendőrfőnököt is.

A még mindig fiatal (27 éves) villamosmérnöknő ez után 18 éven át visszavonultan élt, csak a szülei által létrehozott alapítványok gondozásával, irányításával foglalkozott, továbbá filozófiai és politikai irodalmat olvasott. Munkájához tartozott, hogy bejárja az országot, s útjai során rengeteg személyes tapasztalatra tett szert, számtalan emberrel folytatott eszmecserét a legegyszerűbb földművesektől a legképzettebb egyetemi tanárokig, így azon kevés közéleti személyiségek közé tartozik, akinek átfogó, mégis mélyre ható képe van hazájáról.

Közel két évtizednyi feltöltődés után döntött úgy, hogy visszatér a politikai életbe. Az 1997-es választásokon képviselői mandátumot szerzett (azóta ötször választották újra), a következő esztendőben pedig már a Nagy Nemzeti Párt alelnöki posztját is betölthette. Sőt, 2004-től már pártelnökként ünnepelhette a sorozatos időközi és önkormányzati választási győzelmeket, nem alaptalanul nevezték el a “választások királynőjének”. 2006-ben nem sok hiányzott, hogy ő is szülei sorsára jusson. Egy kampányrendezvényen késsel támadtak rá, és súlyosan megsebesítették. Ráadásul 2007-ben elvesztette az elnökválasztási küzdelmet I Mjong Bak ellenében, de ez sem tántorította el a politikától. Csak háttérbe vonult, miután számos hívét kizárták az NNP-ből. A korábbi állampárt a 2000-es évek végén válságba került, népszerűsége jelentősen megcsappant. Nem véletlen, hogy 2012-ben ismét őt kérték fel a párt vezetésére. Pak Kun Hje alaposan átszervezte az NNP-t, sőt, új nevet is adott neki: Szenuri, azaz Új Határ Párt. A “szívátültetés” olyan jól sikerült, hogy a decemberi elnökválasztásokon a szavazatok 51,6 százalékával megszerezte az államfői tisztséget is.

Hiába a demokratikus, szociálisan érzékeny kormányprogram, a továbbra is dinamikus gazdaság, a múltat, a “családi örökség” árnyékát nem kerülhette el. Bírálói szemére vetik, hogy tevékeny részese volt apja diktatúrájának, így kevéssé hitelesek mostani szózatai a demokrácia és az emberi jogok védelméről. Válaszul Pak Kun Hje kifejtette, hogy apja 1961-ben a gazdasági-politikai összeomlástól mentette meg az országot, és bár kétségtelen kemény uralom árán, de virágzó gazdaságot hagyott maga után. Ez utóbbit akarja ő maga is erősíteni a “kreatív gazdaság” programjával, amely az ország kétségtelenül fejlett technológiai, számítástechnikai, jármű- és gépiparára épül. A “remény és boldogság” korát ígérte választóinak, valamint biztonságot, az erőszakos bűncselekmények visszaszorítását, az élelmiszer-biztonság javítását, a szegények felkarolását, egyenlő jogokat, szólásszabadságot. Mindazt tehát, ami apja rendszeréből hiányzott. Nem kevés lelki, szellemi és fizikai erőfeszítéssel járó hivatást vállalt tehát, ráadásul úgy, hogy nem áll mögötte támogató család. Pak Kun Hje ugyanis soha nem ment férjhez.

Tags: ,



MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Back to Top ↑